Tükörlabirintus c. könyvemből egy vers: Kristályosodás

Kristályosodás                             
Int az ég - ha fürtökből fakad
és a táncot már ellejti                                            
és zúgó égi barbár tenger                                      
majmolja kékjét - tiszta szemét                              
önmagát menekíti - változik                                    
pattogja szikráit a korai tűznek                                
megelégeli ritmusát a tőrnek                                    
és kínjait földre dobálja                                            
veri magát kőhöz - jéghez - röghöz                                   
az örök tavaszát hűteni kívánja
fajába csap az öreg - sajátja
a megszelídített kép - égetett hasába
megszülte magát rothadó bajában
a tökindák között nyíló sárga virágát
megénekelte a költő az üszök után
sötétben a kékjét - vakító rabját
és elkölti énjét szürke sírbarát   
Ha jött - csupán a jogért kell szenvedni
a csontok közé bújt ördögöt elűzni
a sötétség malmából tárt karok között
megőrölt finom liszt lábad elé omol