Dunaújvárosban - valaki közülünk
Ősz volt már az öreg asszony, alacsony, vékony és rosszul öltözött. Sokszor találkoztunk az utcán is, meg a buszmegállóknál, ott őgyelgett. Beszélt ezzel, beszélt azzal, így múltak az évei. Egy idő után már mindenki ismerőse lett, de ez nem is olyan jó dolog. Kerülni kezdték. Észrevette. Még benne volt a vágy, hogy beszélhessen, többször is próbálkozott. Már csak az idegenek válaszoltak neki, vagy a fiatalok, akik ugratták. Látszott rajta, hogy élvezi ezeket a csibészes, ugratós válaszokat. Az ifjúság is hamar belefáradt a mindennapi játékba, felhagytak az érdeklődéssel. Magára maradt. Már senki sem válaszolt neki. Így jutott el oda, hogy hangosan beszélt önmagának. Jöttek – mentek mellette az emberek, megszokták. Meddig volt ez, ki tudja? De egy idő óta nincs sehol. Mi lett vele, hol van? Senki sem tudja a választ, vagy mégis…?
Csurdu Balogh Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése