Tükörlabirintus c. könyvemből

1. Gyermekbizalom - bennünket nem érhet rossz, az emberség él. 2. Lám-lám, ez a madár milyen messzire repült, már-már alig látták, a ponttá zsugorodott derűt. 3. Csak a tóvíz játszik, ezüst hídja fénylik, ezüstös fényében az ember mártózik. 4. Futottam a nappal, február napjával, mely ragyogott a sárban. 5. A fénytől megszelídül az est - emlékezünk. 6. Égetnek még régi pofonok és ma is van, ki porig aláz? 7. A zöld nyugalmat ad, a reményt nyújtva, fölemel.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Hírek akkor is születnek, ha nem történik semmi. 2. Hol van korunkban a bölcsek magasztos nyugalma? 3. A homály a szerelmes fiataloké, ha tisztul a fejük, mindent elronthatnak. 4. Hová tűnt életünkből az ünnep méltósága, az áhítat, a katarzis? Ez a költői kérdés megfogalmazódhatna bennünk napi létkérdésként is. 5. Humorral még azt is jól lehet viselni, ami vérre megy. 6. Huszonévesen megtiltotta magának az írást, ötvemévesen sikerült feloldania saját tiltását. 7, Az idegen mindig idegen marad?

Tükörlabirintus c. könyvemből: Az én pajtásom

A koszorúmat fontad / és én elfogadtam tőled, / a zöld levél közt a kék virágot, ami semmihez sem fogható - / a gyermeki menyasszony koszorúját / és szépsége halhatatlanná vált. / Tőled kaptam a legszebbet. / Tőled kaptam a legjobbat. / A gyermekkor fényét... / A gyermekkor játékát.../ A gyermeki szellemben a játék szerelmét, / a szerelem játékát, a miénket váltottuk meg ./ Kedves pajtásom, kedves barátom, / hiába lett másé a folytatás. /

Titkok álommásai c. könyvemből

1. A jóléthez kell a jó ember is.2. A jónak van hatalma. 3. Korjelenség: jót beszélgettek, de egyik sem tudta, hogy mit. 4. Jobban jársz,ha te jössz rá elsőként saját titkaidra. 5. Jól döntött, el sem kezdte.6. Jónak lenni jó, de a rosszban is van jó. 7. A kedvező helyzetbe nehezebb bekerülni, mint kikerülni azt. 43. l.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Tavasz c.

Tombol a szív új tavaszában, / A vihar is fokozza hevét. / Áldó, duzzadó folyamában, / Faló vágya veszejti eszét. /

Titkok álommásai c. könyvemből

361. A zuhatagokban megérlelt esély megadja a reményt. 355. Veled beszélek, vagy mással, nem tudom eldönteni, olyan idegenek lettünk. 357. A vezér választja a katonát és nem fordítva. 358. Világok söpörnek bennünk,  mi mégis megyünk, tűzön-vízen át. 359. A virágnak is megvan a titka, de azt ki lehet találni. 356. Veled vagyok a jelenben, hited velem erősebb. 365. A viharos szélben nem csak a kártyavár dőlhet össze.

Tükörlabirintus c. könyvemből

1.Itt a hegy, még előtte van, de már tudja, hogy mit kell tennie. Legyen ott, ahol lehetne, ha van bátorsága meg ereje, akkor felér majd a hegyre. Az útravalót megköszönni a művészettel is lehet, ha lehet. 2. Cukros vagy nem cukros, a szájíz dönti el. 3. Dal az élete - tücsök. Ha nincs dal, nincs tücsök. 4. Hagyd az embert, hadd nyíljon! Arra nyílik, amerre vágyik. Rajt a rajtja.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Ha jóra jár az agyad, előbb-utóbb az is bekövetkezik. 2. Ha jó helyzetben vagy, a jobbat is elérheted, csak ne kapkodd el! 3. Ha látják, sajnálkoznak rajta, pedig becsülni kellene, legalább azt, hogy láthatják. 4. Ha más a meggyőződése, attól még lehet az ismerősöd. 5. Ha másra bíztad akkor a döntést, most nincs apelláta.
 35. l. / 6. Ha megbotlottál, utána már hiába nézed, hogy mi volt az utadban. 7. Ha a szerelmes megkapta, amit akart, a szerelmi kötelék is meglazulhat.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Néha ki kell mondani c. szösszenet

Szövetséget kötöttünk. Mellém rendelt  sors. Egymáshoz szegődtünk.  Maradj is meg, amíg csak lehet. Erősebb lettem veled. Visszük egymást és a terheket. Nem kérdezzük sosem: ráérsz - e? Természetes, hogy egymásra van időnk. Gyakran egyszerre mondjuk ki ugyanazt a szót, mondatot. Észrevesszük a bánatot egymás szemében, rezdülésében. A barátság létezik. Ráérzünk. Minden nap ráhangolódunk. Megtanuljuk. Adjuk magunkat. Időt hagyunk a folyamatnak. Inkább az ösztöneinkben él, mint a tudatunkban. A tudatos vállalás azonban megerősíti a barátságot. - Jó, hogy a barátom vagy!

Titkok álommásai c. könyvemből

1.Ha nem veszed fel a kesztyűt, majd felveszi más, de nem helyetted. 2. Nemcsak a hátszél fújhat, hanem a szembeszél is. 3. Nem vagyok már olyan fiatal, és nem vagyok még olyan öreg, hogy erről szívesen beszélnék. 4. Olyan idegen, ha elmegy, és olyan más, ha megjön. 5. Nehezen vált meg tőle, ezért hirtelen engedte el. Nem a tied, csak ha felfogod a jelentését.

Tükörlabirintus c. könyvemből

1.Beleviszi a jóba, és még csak föl sem fogja.  Mit lehet tenni, tovább kell menni. 2. Mi volt, szép eszményű noteszom? Csurgó mézed hogy fogyott el ily gyorson? 3. Fut a semmi, nyújt a semmi, ad a semmi, vesz a semmi. Nincs is semmi, és mégis van.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Nem mindegy, hogy a tevésekkel voltál, vagy a tévésekkel. 104. l. /2. A mindennapi "cirkuszoktól" senki sem lesz gazdagabb? 3. Nem mindegy, hogy alul marad, vagy fölül, emelkedik. 4. Nem mindegy, hogy én esem az ő útjába, vagy ő az enyémbe. 5. Nem mindegy, hogy írásban, vagy szóban intézi el. 6. Nincs miért aggodnód, ha a dolgokat mindig kézben tartod? 7. Nincs rossz étel, ha a szakács nem rest?

Tükörlabirintus c. könyvemből

1. A szavak csak akkor maradnak meg, ha magunkat adjuk benne, 2. Könnysugaras úton a percek - évek jöttek, mentek, megérleltek. 3. Az idő és az ember rokonok. Miben  rokonok?  Az elmúlásban. 4. Nem tudhatjuk, mégis tudjuk, hogy miről szól a világ nyelve. 5. Az erő a lélek hozadéka. Nem szűnik az idő múltával, sőt sokszorozódik. A te akaratodon múlik, rajtad áll.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Fal van, lehet mögé bújni, de bele is ütközhetsz. 87. /2. Ez csak kacsa - mondta a zuglapíró, és elégedett volt.
3. Feledve vagyok, mert szerettél. Szeretve vagyok, mert rám emlékeztél. 4. A felejtés gyógyír lehet, de még más is kell a gyógyuláshoz,  például az emlékezés. 5. Fellángol, majd ellobban, ritmusa van a szerelemnek.
6. Felragyogó csillagképek vigyázzák az életet.

Tükörlabirintus c. könyvemből

1. A titok legmélyén is gazdagodsz. Nincs olyan élmény, ami úgy szűnne meg, hogy nyoma sem marad. 2. Már az idő sem kegyes, mintha felrobbant volna, hamuvá lesznek a percek. 3. Az igaz út fénnyel teli. A másikat a sötét nyeli. Aki mindkét utat szereti, az többet is tapos a földig.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Veletek

Néztem a csillogó szemetek, / Azt éreztem, hogy fontos vagyok. / Jó volt, míg ott voltam veletek,/ Hogy együtt éltük meg a napot./ Csurdu...

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Más lett az igen. Más lett a nem. Most minden más lett. 93. l. /2. Menet közben dől el minden? 3. A merszed benne eleven, kedved vele növeled. 4. Messziről is megérezlek, s tudom, hogy csak te jöhetsz. 5. Mindegy - mondta, pedig nem az. 6. Múló árnyaink követnek, meghasonlunk? 7. Magára is gondolt? - Nemigen.

Új gondolataim (amelyek mostanában születtek)

1. Mindig megkapom a magamét - az igazság nevében. Aki pedig az igazságot osztja, az elmegy mellette.
2. Ajánlottak vállalkozót... Vállalkozó sok van, a pénzből van kevés - hangzott a válaszom. 3. Aki a tapasztalatokat úgy meg tudja fogalmazni, hogy mások is magukénak érzik, az nem hiába ír. 4. A megkérdőjelezett témákból is kialakulhatnak jó dolgok, ha van elég türelmünk hozzá. 5. Biztos, hogy nyitott vagy a világra? - Melyik világra, arra, amit én csinálok, vagy arra, amit te csinálsz? 6. Ha nem mondom ki, attól még az úgy van, de változhat is. 7. Biztos, hogy jól értem, ami körülöttem van? - Ma Így fogalmazom meg, de holnap lehet, hogy másképp.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Ha egyszer jönnél c. szöveg

Ha egyszer jönnél, /Már nem szeretnélek./ Fekete szemed - / Már nem bűvölne el./ Lágy, meleg hangod/ Már nem érdekelne./ A szépséget benned - / Már nem látnám meg. / Ha egyszer jönnél, / Már hiába jönnél./

Titkok álommásai c. könyvemből

1. A sok-sok hatásból nehéz kiszűrni a megfelelőt? 85. l. /2. Nincs más út, csak a való? 3. Most még a tiéd, de mi lesz holnap? 4. Sír a folyó, sír a hegy, hová lett a szépsége? 5. Hol jön, hol megy, neki mindegy, és a másiknak? 6. Ha jót lát benne, nem biztos, hogy jó is. 7. Ha ez is jó, meg az is jó, akkor mi a jó?

Tükörlabirintus c. könyvemből: Kísértés

Szenvedek én - mégis tépsz még / Furcsán meg kell óvni - vénség / Rongy ábrádról fényes szemed / hjvalkodó agy - nagy eszed / csontig olvadt kínos lelked / összeszeded - megnöveled / Remélem én - hogy nem leszek /
ezeréves fogoly veled kedves / romvár - szerelemvárszellem / Sánc áll - hiába kísértesz / Váram van - bevehetetlen / Oly erős a jégpáncél bennem / jégcsákány sem töri fel sosem /

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Annyi dolog van, ami jót tenne az embereknek, de éppen a saját korlátjaik miatt nem teszik meg. 24. /2. A bizalom időnként kétséges is lehet, hiszen a bizakodó is gyarló ember. 30. / 3. A bűntudatos ember több büntetést kap? 4. Csak a szélsőséges dolgok lehetnek izgalmasak? 5. Érdemes észrevenned: egy-egy régi kép újra meg újra visszatér, azért, hogy éltessen. 6. Az egyik ember közelről sem fog meg, a másik messze van, mégis megérint. 7. Az egyik gondolat jobb, mint a másik, de melyikre találsz rá? 44.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Baleseti oktatás

Kipottyanok középre/ kikeveredve / kezemben / kötegek/ papírtekercsek/ egyiket tartva/ olvasok/ torkomat feszítve/ baleseti/  veszélyek ellen/ apró intelmeket/ sorolom sorba/ személyre/ gépre/ szerszámra/ hogyan/
 miként/ meddig/ tilosba menni/ tilosba hajtani/ tilosat tenni/ tilosba járni/ szigorúan tilos

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Ami könnyű az jól megy, de könnyen kihullik az emlékezetből. 19. / Ami nem igaz, abból bumeráng lehet.
3. Ami több embernek a dolga, az nem lesz senkié sem. 4. Botrányos a viselkedése.? - Ő sztár, megteheti.
5. Csak mondta-mondta a tanácsait, és csak akkor vette észre magát, amikor már mindenki otthagyta. 6.Csak olyan terheket cipelhetünk, amelyekben megmarad emberi méltóságunk. 7. A csecsemőre is figyelni kell, nem
csak babusgatni.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Létjog

Húzd meg magad darazsak fészkében, /Bújj közéjük, kapaszkodj más bőrébe! / Szívj és csípj, hisz ez a létjoga
/ Minden darázs és kullancs fajtának.

Titkok álommásai c. könyvemből

1.Vagy többnek látszik, vagy kevesebbnek. Melyik a jobb? 2. Nem volt, mégis lett. 84. l. 3. Levitézlett, többé nem veszi észre senki? 4. Könnyeinken gázolunk, tüzeinket eloltjuk, talán így könnyebb. 5. A lábnyomok fogynak, elfogynak, megszűnnek, már senki sem jár arra. 6.Miért bízta magát törékeny csónakra? 7. Még csak mászik, de közel van a menéshez.

Tükörlabirintus c. könyvemből: A kis vadvirág

Méla búban leledzett egy álmos kiskölyök,
Világot várt, meséset, az egekbe törőt.
Viruló kis vadvirág volt, s elaludt.
Felébredni nem tudott, és elpusztult.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Az ismétlés a tudás anyja, de időnként unalmas is lehet. 135. l. /2. Jön-megy az ember, így aztán nem is jelent olyan sokat. 3. Kedves a szívének, de nem az eszének. 4. Képeket sorol az elméje, de le is tudja zárni? 5. Kiéghet a körte, de az ember is. 6. A jót is el lehet rontani, de jobbá is lehet tenni. 7. Az idő múlik, a szív kopik, kiszűrt álmok pora hullik...

Tükörlabirintus c. könyvemből: Részeg volt a Föld c. vers

Részeg volt a Föld, / Mikor felém hozott. / Részeg volt a Föld, /Szemem elvakított. /Részeg volt a Föld, / Minket elborított. /Részeg volt a Föld, / Részeg volt teljesen, Amiért önmagát / Fölénk rendelte.

Titkok álommásai c. könyvemből

1.Egészen más lett belőle, mint amire számítottak. 89. l. /2. Érdekeltté váltunk egymás számára mindörökké, ha lehet. 3. Fogy az erdő, kicsi már a lombja. 4. Bekerül meg kikerül, lelkes manipulációk élnek, de egyszer minden kiderül. 5. Belelovalás nélkül is elég izgalmas a világ.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Tükörlabirintus c. versrészlet

Mit rejt az új - miért jön el
Hogy újra jöjjön folytatón
Válogatós kedvét töltse el
Magába szedett erőhalmokon
Csupa rengeteg
Tetejébe tornyosuló mámor

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Vissza-vissza! - mondta. De már késő volt. 2. Úgy közeledtek, hogy elment tőlük a kedve. 96. l. 3. A lélek köt, majd újból felold, mintha hiába tenné, amit tesz. 219.   4. Aki bátran lezárja a mát, az merészen előrevetíti a holnapot. 222.  5.  Lehet valakinek ilyen-olyan természete, de az csak akkor derülhet ki, ha ilyen vagy olyan helyzetbe kerül. 211.  6. Sosem hűl ki a jó érzés, sosem múlik a szeretet, ha erős hittel tápláljuk azt. 95. l.
7. A napfogyatkozás félelmet hozhat, fel kell készülni rá.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Az élet tánca a tánccal c. vers

Dalzönge üvölt át a termen,
Ritmikusan dobban minden láb,
Sok-sok kéz ölel a csarnokban,
Felborítva a sok intimszabályt.
Szívzörejek tarka tengerében,
Vegyes szólam ezer érzésében,
Zokog a dallam, izzik a hajlam,
Dobban a láb szomjas a száj,
Összesimul sok felhevült testpár.
Nyekeregnek az agytekervények.
Lázmámorban csókolt kezek,
Simulnak görcsös remegésben.
A mámor géniusza habzsol,
És újat tékozol - hajszol.
Csuklik a test és újraéled,
Forrpontról merít forrcseppet.
(Részlet) Csurdu...

Titkok álommásai c. könyvemből

1.Kortyolgatja, pedig legszívesebben egyszerre felhörpintené. 2. Látod - látod, nem megmondtam, most már csak folytatni lehet, nem fogod tudni abbahagyni, pláne, ha nem is akarod. 121. l. / 3. Megjátszotta a szívtelent, de rajtavesztett, pedig általában bejön. 4. Nem kell mindent észrevenni, de nem árt az óvatosság. 5. Nem ráhagyták, hanem bíztak benne. 6. Nagyon negatív volt, de a barátok pozitívvá tették. 7. Nem játék ez, Lili, de annak is fel lehet fogni.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Horizontja szétesett, nem volt maradása. 90. l.
2. Kövek vágódnak hozzánk, laposodunk, összemegyünk?
3.Jó volt, míg ott voltam veletek, és együtt éltük meg a napot.
4. Veletek lehetek, ez a legnagyobb ajándék.
5. Önmaga elől senkit sem lehet megmenteni, ha nem akarja. (Csurdu...)

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Sok mindenből nehéz kibújni, de talán a beskatulyázásból a legnehezebb.
2. Ha csillogni kívánsz, csillogj, de holnapra már az is terhessé válhat. 125.
3. Ha az ötlet másé, csak akkor tudja megoldani, ha magáénak érzi. 4. Mit féltünk jobban, az eszközt, a gépet vagy az embert. 84. l. / 5. Rohanok - mondta a Csiga - kedvenc mondása volt az egyik barátomnak, aki alig tudott menni.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Az ember c. versből részlet

 Az ember (részlet)
Az ember tehetséges lény:
Lény a röpke nappalokban,
Lény a büszke éjszakában,
Lény a puszta kövek fölött,
Elmekóros ingoványban
Nincs más lény az ember fölött.
Az ember tehetséges lény,
Lény a lények lénye fölött.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Óriási bizalom éltette sokáig, azt nem veszíthette el rövid idő alatt. 148.
2. Lehet, hogy megtartja a szavát, pedig sosem tette, így ez lenne az első tévedése. 215.
3. A kezdet meg a vég nagyon sokszor hasonlít egymásra.

Tükörlabirintus c. könyvemből Idea c. töredék

I d e a
Röpdös -
szállong,
elmúlik egyszer.
Hitted, hogy van,
a hited az élet.
Az elmúlás
vágyaid
ne fenyegesse,
a génjeidben van,
szembesülsz majd vele.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Most haragszik? - Tehetném, de inkább az őszinteségét díjazom.
2. Nehezen kezdte, de azután alig tudta abbahagyni.
3. Nagyon vigyázz magadra! - Ne félj, nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen!
4. Lassan a helyükre kerülnek a dolgok, de nem maguktól.
5. Ne találd ki! Jön az majd magától. 138. l.

Tükörlabirintus c. könyvemből: A végtelen vágy c. vers

Bús, mély hírpatakját zúdítja tovább az ősi vágy.
Zúdul, mélyül, gyarapodik, összegyűjtik az évezredek.
Hatalmassá árad. Mélységes mély és hatalmas.
Nem csak patak már. Eláraszt mindent.
Tengerré, óceánná dagad. Nem látni mást,
Csak a beláthatatlant, csak a végtelent.
Csurdu...

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Az avantgárd inkább elijeszti az embereket. Bátorság kell hozzá, meg rejtvényfejtés.
2. Felépíted magadat is, vagy csak másokat? 78. l.
3. Szemed tükör, szíved tükör. Tisztaságod tisztogatja. 

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Aki nem becsüli magát, megérdemli becstelen sorsát.
2. Alkotásra születtünk, teremtés a jólétünk.
3. Kis hercegként mindazt a világnak adod, amit megszelídítettél. Az öröm és a boldogság így születik.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Magadra számíthatsz

Magadra számíthatsz

Egy idő múlva mindenkit elfelejtenek, a jót, a közepest, meg a gyengét is? Lehet, de megmaradhat a család, lehetnek hűséges barátok, ismerősök. Ennyi. Aki állást, munkát, tevékenységet veszít, egy kicsit maga is meghal. Mindezek ellenére azt mondom, hogy az emberben maradjon meg az önkontroll. Ha a társaságát nem kívánják, ne kapaszkodjon, ne ragaszkodjon, keressen más helyet magának! De hogyan? Találja ki a helyzetet magának!
Nem kell ismeretlen üzletembereknek bedőlni, még az ismerős is lehet hamis. Múlnak az évek. Változnak az idők. Begyógyulnak a sebek, ha lehetséges. Igaz, közben sokat veszíthetünk. Megszenvedjük azt, amit csak akkor élhet át az ember, ha ilyen helyzetbe jut. Szemmel nem mindig látható, de legtöbben hordják magukon a jelet, látszik rajtuk, hogy nem érzik jól magukat a saját bőrükben. Persze sokféle jel van, és nem mindig tudjuk megfejteni mindet. Nem kell mindig minden helyzetet átélni, de a megértés elemi erő lehetne. A megértés fázisai léteznek... Ha hiteles ember - mégis attól lesz gazdagabb, ami saját erejéből telt. - Nem támaszkodik más véleményére. Megvan a saját meggyőződése. Ember marad minden körülményben, a rosszban is, meg a jóban is.
Csurdu Balogh Márta

Tükörlabirintus c. könyvemből: Budapest c. szösszenet

B u d a p e s  t

Szemem, szívem, elmém, magam, dobtam oda Neked, a két napért, mit neked szántam. Elraboltad a nevem. Látásod telít, nappal vonzó világtáncod lejted. Térben ingón tolong belül a sok nagy-nagy álom. Vadul. Tompán.
Nincs megállás. Kívánom a napi hajszád. Megcsókolok egy követ, mit szemem elé terítesz. Lábam mérte, hosszad mégsem nyelte elmém magába. Vad igám torzan dobtad rám fojtásodat. Éjszaka leptél meg engem, Budapest.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Vagy többnek látszik, vagy kevesebbnek. Melyik a jobb?
2. Mit féltünk jobban, az eszközt vagy az embert?
3. Nagy döntésekre csak nagy emberek képesek? 84. l.
4. Lehetnek nagy szellemi áttörések, ha vannak kiváló végrehajtók. 218.
5. Akinek van saját véleménye, jó ha tudja, általában nem arra van szükség.
6. A könyvtár lényege a csend, meg a tisztelet azok iránt, akik csendben, tisztelettel ránk hagyták a műveiket. 204.
7. Ha valakinek lassan megerősödik a helyzete, az nem csak rajta, mint ahogy nem csak a körülményein múlik. 209. l.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. A virágzás természetes, de a pusztulásban jobban benne van az ember keze.
2. Tudja vagy nem? Még maga sem tudja.
3. Úgy megfogta a szemét, hogy el sem tudja engedni. 142. l.
4. Sehogy sem jó, ahogy van, mindig másként akarja.
5. Miután elment, mindenki úgy érezte, hogy vesztes lett. 138. l.
6. Nyűglődtek, pedig az orruk előtt volt a megoldás, csak nem vették észre.
7. Nincs bilincsem, mégis hordom.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Múlt idő c. vers

M ú lt  i d ő
Elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár -
Búcsú nélkül mentek tovább,
Lehet ez, lehet az,
Elmúlt, de hat tovább.

Emlékező - múltba néző
Ember, aki bizony már ősz -
Múltra kel, és múltra fekszik,
Vissza-vissza visszasandít,
Lehet kevés, lehet sok,
Lehet esély, lehet rossz,
Mindenképpen múlt a múlt.

A múlt idő, a múlt idő -
Csatangoló hideg ősz.
A múlt idő, a múlt idő -
Gyökereinkből eredő.

Tükörlabirintus c. könyvemből: egy vers

B i z a l o m

Fenséges ember
képében áll előttem
mindenik ember.

 Olyan szavakat
ért hozzá - meg érlel meg
mint a bizalom.

Gyermekbizalom-
mert  nem érhet semmi rossz.
Az emberség él.

Van erő bennem,
a cselekvés motorja
a bizalomban.

Lendületet ad.
Energiáink visznek,
bizalomvágyak.

Fekete - fehér -
az emberségre nyílik -
vándorlásaink.

Nem feledhetem,
a hitemmel takarom,
megérintett már.

Arra született,
hogy megválthassa magát,
szerepet vállal.

Szerettem én is,
létem lényegében él
örök élményként.

Csalódtál benne.
Könnyet hozott az idő,
de a remény él.

Tudtad - nem tudtad?
Visszanéztél egyszer is?
Miért jajdulsz - fáj?

Tudtam előre,
megérleltem az ősit,
ami vágyat ad.

Érzem meg értem -
Miért volt fontos nekem?
Megéltem a jót.

Ebben a létben
bármi szép behálózhat -
elvarázsolt kép.

Az ember vigyáz
téged is, engem is - lásd!
A humánum él.

Bizalomforrás...
Áldozatos teremtők -
még példaképek?

Fölkel, továbbmegy,
Fogja a lehetségest,
őrzi a valót.

Csurdu...

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Utat adtam, utat tettem. 144. l.
2. Oly múlékony az idő, olyan jó lenne megkapaszkodni benne.
3 Volt, amikor jöttek zavartak. Volt, amikor mentek zavartak. De leginkább az zavart, ha nem jöttek, ha nem mentek.
4. Az érzelem ritkán egyértelmű, még a szerelem is lehet hamis.
5. Körforgásban van: egyszer megkönnyebbül, másszor elnehezül, de előfordulhat a lebegés is.
6. Vagy saját magát adja, vagy lemondhat az önállóságról. (És, aki még nem talált rá önmagára?)
7. Vagy győzedelmeskedsz a testeden vagy az fog uralkodni rajtad.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Lecövekelte magát, ennyi elég. Sosem értette meg azokat, akik olyasmit tudtak, ami neki nem volt fontos. 121. l.
2. A bárd krédója: lehet, hogy dallal jövök, de nem biztos, hogy azzal megyek. 214.
3. A hullámzás nem csak dekoráció az ember életében. 80. l.
4. Ha helyet ad neki, azzal magának is jót tesz?
5. Az egész: egyszer - egyszer nagy, de legtöbbször kicsi. 89. l.
6. Rosszul esett neki? Nekem is. 95. l.
7. Örülsz nekem?  - Olyan nagyon, hogy ki sem tudom mondani.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Szabályok tömege biztosítja életünket. 312.
2. Ha a dal előjön a mélyből, megtisztulunk.100. l.
3. Könnyen nagyvonalúskodik, nem ő felel érte. 102. l.
4. A kötelesség akkor egészsége, ha másokban is megvan.82. l.
5. Megélte vagy álmodta? Nem mindegy.
6. Figyelme alábbhagyott? Nem is volt. 89. l.
7. Tovább kell mennie, az idő is melléállt. 96. l.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Saslengés c. szösszenet

Élőhelye a Föld. Nagy újság! Lehet. A pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve - ez járt az eszében. Mindenki megtette, amit tehetett, vagy mégsem? Valami, ami tőle független volt, nem hagyta kibontakozni. Befedte a látóhatárt.
Koncentrált. Vad természetét leigázta, hogy visszatérjen önmagához, méltóságát őrizve földig hajolt. Ez az˘Megindult. Biztatták, segítették. Mint a majom a ketrecben - szokta mondani - csak azért csinálta, hogy közönsége legyen. Minden mozdulat, minden testrész a helyére került. Tudta, ha nem alapoz megfelelően, nem tudja megcsinálni. Annyit ért volna minden, mint az autó kerekek nélkül. Mellette a korlát, amiből kettő volt. Párhuzamosak. A két korlát közé állt. Nekirugaszkodott, felkapaszkodott rá, a kezén támaszkodott. Tartotta magát. Kézhajlításokkal kezdte a gyakorlatot. Edzett. Le-föl lengette a lábát, majd úgy lendült, hogy a póz olyan legyen, mintha a földön gyakorolná a fekvőtámaszt. Hátra meg előre lóbálta a lábát, kereste a saslengésnek megfelelő ritmust, erőt, kitartást. Nap mint nap megcsinálta a saslengést, mégsem érezte magát biztonságban a bemutatón. Mindig azt gondolta többet kellett volna edzenie, gyakorolnia. A kombinációk jártak a fejében. Végiggondolta, előre látta a saslengést. Felépítette magát. Minden mozdulat egy-egy láncszem, és ezek egymásba fonódtak. Felállt a gyakorlathoz. Megfeszítette magát, összerendezte energiáit, a mozgásra hangolódott. Már a korláton volt, működött. A kezét hajlítva hátralendült a lába, a levegőben csinálta meg a fekvőtámasz pózt. Kimeredt a szeme, rezdültek az arcizmai, pirult a füle, feszült az ember. Megtapsolták. Sikerült - gondolta magában - megcsinálta. A szeme elhomályosult, de nem szégyellte a könnyeit. Az öröm befészkelte magát minden apró sejtjébe, így a lélek, meg az egész test megnyugvást talált.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. A hallgatás öröme legalább olyan, mint a beszédé. 157.
2. Ha sokszor gondolsz a csillagokra, nem lehetsz földhözragadt. 151.
3. Kinyílt egy kicsit, de újra becsukódott. 121. l.
4. Megmérettél a holnapért, a mohósággal ékes szívedért. 123. l.
5. Miért nem mondtad előbb? - Jó kérdés, de nem ezt vártam tőled. 123. l.
6. Mindig tanultam. - Mit értél el vele? 123. l.
7. Ha sodródik, vergődik. Ha tudatosul, érvényesül, ha lehet. 117. l.

Tükörlabirintus c. könyvemből: Félelem nélkül c. szösszenet

Minden nap arra ébred, hogy verítékben fürdik. Zuhany kell! Felkészül a mai napra. Végiggondolja, rögzíti a teendőket. Ezer a feladat. Feszített a nap. Pörög. Állandó gondolata, hogy rendszere működőképes legyen, egyre jobbat adjon, jólétet hozzon! Időnként rosszul érzi magát. Szimatol, érzékei pattanásig feszülnek. Már úgy fogadja a simogatást is, mint a vadállat, mert többször megverték. Előfordul, hogy a versenyautóval száguldozik. Rálép a pedálra, az autó egyre gyorsabban megy, nem fél a sebességtől, sőt a száguldás lenyűgözi. Sötétedik.  Ismeretlen úton jár. Kiszáll az autóból. Akkor veszi észre, hogy a szakadék szélén áll. Beleborzong. Visszatér a jó útra. Felelős ember. Kipróbálja magát, és hagyja élni az embereket, segíti a haladásukat, ha lehet.. Megszervezi a rendszert, folyamatosan építi. Partnereket keres, tartja velük a kapcsolatot. A munka frontján a két kezét is használja, pedig ő a gazda. A főszerep is a gazdáé. Az idő meghozza a magáét. A folyamat képben van. Az látható kötésben, ami lényeges. Vizsgálat, felügyelet, vendéglátás egyre megy. Ismeri az egészet, ha lehet. Tudja, hogy minek mi lehet a következménye.
Az optimális feltételek kialakítására törekszik. A működőképes rendszeré a jövő. Benne van minden gazda.. Minden ember felelős. Azé a főszerep, aki kézben tartja a rendszert. Felelősségvállalása félelem nélküli.
Tudja, hogy minek mi lehet a következménye. Az optimális feltételek kialakítására törekszik. A működőképes rendszeré a jövő. Benne van minden gazda.. Minden ember felelős. Azé a főszerep, aki kézben tartja a rendszert. Felelősségvállalása félelem nélküli.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Veled vagyok a jelenben, hited velem erősebb. 356.
2. Ha a magyar világpolgár lesz, elismertté válik feltalálóként is. 362.                                                                  
3. Még ostor sem kell, elég csak a szája.                                                                                                          
4. Mit vettek komolyan? - Magukat.
5. Kit puhasága megkötöz, az nem érdemel örömöt.
6. A kölcsönösséggel baj van, ritkán jön össze.
7. Mit szeretsz? - Gondolkodni. - Az nem látszik.

Tükörlabirintus c. könyvemből : Viharban c. szösszenet

A villám mellette csap le. A vihar egyre erősebb. Összeszorítja a fogát, a helyén marad. Bántja a szél, veri az eső, dörög az ég, mégis fogja a botját, bedobja a horgot a vízbe.Viharban több az oxigén, jobban nyüzsögnek a halak. Kifelé is, befelé is nagy a küzdelem, amire felkészülhet az ember. Kiteljesedik benne. Cikáznak a gondolatok, fehérlik a víz. Meg-megrángatja a botot. Ki is kap ja a halat, meg is forgatja a gondolatot. A kivert kutya is jobban néz ki nála, de újra meg újra erőre kap. Egy szer ezt az utat járja be, másszor a másikat gondolatban. Önismeretre hangolódik. Mint a kutató barlangász: mindig olyan barlangot kutat, amit még nem látott senki. Ő a felfedező, magáénak vallhatja. Kemény ember, állja a vihart. Tudja, hogy mikor harapnak a halak.Senki sem férkőzhet közel hozzá, csak a halak, meg a gondolatok. Jönnek a halak, meg lehet enni őket. Eszébe jutnak újabb meg újabb dolgok, agyal, spekulál. Van ideje megemészteni az egészet. Hadat üzen az egyik tapasztalat a másiknak. Szamárkodik a szél, makacskodik az ember, összetalálkoznak, viharban egyesülnek. Mindkettő támadásba lendül, viaskodnak. Legyőzheti a külső a belsőt, ha nincs szerencséje. Mindkét természet változhat a megfelelő hatásra. Megszűnt a villámlás. A vihar engedett kicsit, már a szél sem kapja el olyan erősen. Fogja a botját, bedobja a horgot, a csali ficánkol. Ráharapnak. Kirántja az egyik halat. Ez megvan. Megérte. A szákba rakja, amit visszatesz a vízbe.

Tükörlabirintus c. könyvemből: A pillanat

A pillanat megragadása egyszeri és vissza nem térő lehetőség. Az ember a jelenben - nem a múltban és nem a jövőben - ragadja meg a pillanatot. - Tervezhetjük, programozhatjuk életünk nagy pillanatait: születés, esküvő, ünnepeink, különféle társas alkalmak... A programozott pillanatok mellett megvannak az adódó, nagy pillanatok. Több dologra is felkészülhetünk, az én példám egy tárgyalás. Ragadjuk meg az adott pillanatot menet közben! Kellő időben beszéljünk, mert a döntéshozatal nagymértékben függ ettől. A fénykép is a megragadott pillanatot rögzíti. A videófilmmel a pillanatsorokat a maguk mozgásában rögzítjük.A filmművészet is él a pillanat megjelenítésével a nagy pillanatot "kimerevíti" a filmben. Példaként a megörökített pillanat - ahogy a csecsemő magasba rúgja a lábát, a kezével átlendíti magát, és kérdő, tágra meredt, rémült szemmel figyeli anyja reagálását - elutasítástól tart. Mozaikképek. Előfordulhat, hogy egy kapcsolat lezárásakor egy puszi erejű érintésre sem vagyunk hajlandók, így az áldás, a búcsú szép pillanata marad el.Vagy a másik kép, amikor egy ember búcsúját, nemes, emberi gesztusát a kollektíva előtt beszennyezzük vélt felismeréseink közlésével, így a tapintat pillanatát mulasztjuk el.Máskor a kollégáink kérését figyelmen kívül hagyjuk, így az emberség, a partnerség, a kollegialitás pillanatát mulasztjuk el. Vagy a konkrét kérés: egy mondat megismétlését jelenti, és még erre sem vagyunk képesek, így a megerősítés, az együttérzés pillanatát szalasztjuk el. Nincs fülünk a másik ember szavára, és ezzel a megértést, az emberséget vetjük el.  Vagy egy születésnapi összejövetelre kirekesztjük az egyik testvért, ezzel megsértjük az egész családot. A pillanat sokféle: szomorú, tréfás, romantikus, ünnepi, dühítő... A jót ragadjuk meg, a rosszat engedjük el! Például hagyjuk elmenni a dühöt, a haragot! Ne hergeljük magunkat! Nyissuk meg a szelepet! Menjünk sétálni! Beszéljünk másról! Kapcsolódjunk tevékeny emberhez! Keressük meg a jót! Hangolódjunk a mosolyra, bármilyen emberi gesztusra, ami kellemes! Felismeréseink a megvan (aha!) élmény pillanatait alkotják (a gyakorlatban, az elméletben). - Az adott pillanatot megérezzük, vagy hagyjuk elmenni? A sorsunk a pillanatok meg ragadásától is függ. Az egyik embernek sikerül, a másiknak nem, és a sok magyarázatból csak egy:  a teljes élet a megragadott pillanatok sorából áll. Ragadd meg a jót, a pillanatot!

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Füstölögsz? - Nem, látok. Mindenki másként lát. Igaz, hogy vannak közös pontok, de a meglátások mégis mások. 115. l.


2. Csak ülök és ülök. Jó lenne elkezdeni a napot, de ahhoz fel kellene állni.

3. Azt csinálsz, amit akarsz, de utána nem panaszkodhatsz, meg nem is magyarázkodhatsz.

Tükörlabirintus c. könyvemből egy vers

A tenger - a föld - az  ég

Az ezüst színű tenger
a megfeneklett föld
száját becsukta.
A holdfényű égen
maradivá vénlett
sok ezer csillag.

Titkok álommásai c. könyvemből: gondolatok

1. Füstölögsz? - Nem, látok. Mindenki másként lát. Igaz, hogy vannak közös pontok, de a meglátások mégis mások. 115. l.


2. Csak ülök és ülök. Jó lenne elkezdeni a napot, de ahhoz fel kellene állni.

3. Azt csinálsz, amit akarsz, de utána nem panaszkodhatsz, meg nem is magyarázkodhatsz.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Van, aki csak akkor nyugszik meg, ha a másikat felhúzta. (Embere válogatja) 351.
2. Akkor is odanéz, ha megtiltják neki? Vérmérséklet, jellem kérdése, vagy...
3. Bizalomforrás... Áldozatos teremtők még példaképek?

4. Jaj, te fiú, jaj, te lány, ugye-ugye, most már más!
5. Jobb lett volna, ha a keze ügyébe kerül, de a lába gyorsabb volt.
6. Hóember - nincs szíve.
7. Az ember józan, ráérez a csalira, és nem kapja be.

Tükörlabirintus c. könyvemből egy vers: Kristályosodás

Kristályosodás                             
Int az ég - ha fürtökből fakad
és a táncot már ellejti                                            
és zúgó égi barbár tenger                                      
majmolja kékjét - tiszta szemét                              
önmagát menekíti - változik                                    
pattogja szikráit a korai tűznek                                
megelégeli ritmusát a tőrnek                                    
és kínjait földre dobálja                                            
veri magát kőhöz - jéghez - röghöz                                   
az örök tavaszát hűteni kívánja
fajába csap az öreg - sajátja
a megszelídített kép - égetett hasába
megszülte magát rothadó bajában
a tökindák között nyíló sárga virágát
megénekelte a költő az üszök után
sötétben a kékjét - vakító rabját
és elkölti énjét szürke sírbarát   
Ha jött - csupán a jogért kell szenvedni
a csontok közé bújt ördögöt elűzni
a sötétség malmából tárt karok között
megőrölt finom liszt lábad elé omol

Tükörlabirintus c. könyvemből egy szösszenet: Rázza vagy lerázza?

Meg tudom csinálni - mondta. Tudom - hangzott a válasz. De jó is volna, ha már múlt időben lenne! Utánajár. Nem néz a lába elé. Belelépett. Kellemetlen, de foglalkozni kell vele. Nap mint nap belemegy az ember valamibe. Lelkizik rajta. Nem bújhat ki a bőréből. Abból nem. A természete viszont változhat. Fejlődhet is, ha akar. Felveszi a kesztyűt. Harcol. Teszi a dolgát. Minden a keze ügyébe kerül, megoldja, ha lehet, nem halogatja.Más, mint a megszokott. Fellángol, majd ellobban, ritmusa van a dolognak, Amilyen hirtelen jött, úgy el is megy?Nem erről van szó. Sokáig maradhat és ismétlődhet. Nem mindegy, hogy az embernek milyen szavai, gondolatai, tettei, szokásai vannak. Hú, de ciki! Most hogy mászik ki belőle? Számtalanszor felmerül.Lelkifurdalása van. A lelkiismeret fontos. Jó, ha van. Túlzásba nem viszi, ha lehet. Nem hagyja magát gyötörtetni, öregíteni. Majd, ha bolond lenne! Olyan rövid az élet... Rázza a hideg? Majd elmúlik. Mit tesz a mába, ha tele van a bugyra, a hócipője? Hát erről van szó. Lerázza a felesleget. Elmúlt. Ennyi. Előfordul a félrelépés. Rossz az út. Ki lehet jönni a kátyúból is. Segíts magadon, ha lehet! Hangolható az ember minden jóra, örömre, hobbira, egyéb kellemesre, ha hagyja magát. Önmaga elől senkit sem lehet megmenteni, ha nem akarja.

Csurdu Balogh Márta

Tükörlabirintus c. könyvemből

Meglepetés

Alkonyodott. Telefonon hívtam őt, de nem értem el. Nem volt otthon. Egy óra múlva szólt az ismerős hang. Jelentkezett. Talán egyre gondoltunk. Kocsiba ült, felkeresett. A CD-n szólt a kedvenc zenénk. Belefeledkeztünk. - Adok rá kakaót, hogy halld a gitárt is - mondta. Kimentünk a Duna-partra. az esti fények jelentkeztek. A Duna tükre közel volt és mégis távol. Csak a túlsó part fényeit érzékeltük, meg a zenét. Megvolt az esti séta, a beszélgetés, és mielőtt kiszálltam a kocsiból, egy csomagot adott át. Meglepett. Alig tudtam valamilyen hangot kipréselni a torkomon. Nehezen térek magamhoz, olyasmit kaptam, amit sosem lehet kérni, csak adni.

Csurdu Balogh Márta

Tükörlabirintus c. könyvemből

Hangoló

Mint a bóklászó szél,
Hol itt, hol ott bukkan fel.
Helyet keres magának.

Érik, ahol érik.
Megfoghatatlan,
Mégis jelen van.

Szárnyatlanul szárnyal,
Összefogja az egészet,
Majd elengedi.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. A lelkiismereti kérdések karbantartják az embert, de nem kell túlzásba vinni a karbantartást. 220.
2. A gyújtópont sem volt az igazi, így nem is sült ki belőle semmi jó.
3. Hajnalban minden olyan egyszerű, de hamar elmúlik.

Tükörlabirintus c. könyvemből

Szinte észrevétlen

Ami átölel,
Ami körbevesz,
Lehet egy jelenség,
Lehet több jelenség,
Úgy von be magával,
Mint ahogy a szellő jön,
Simogat a tájban.

Dunaújvárosban - valaki közülünk

Dunaújvárosban - valaki közülünk



Ősz volt már az öreg asszony, alacsony, vékony és rosszul öltözött. Sokszor találkoztunk az utcán is, meg a buszmegállóknál, ott őgyelgett. Beszélt ezzel, beszélt azzal, így múltak az évei. Egy idő után már mindenki ismerőse lett, de ez nem is olyan jó dolog. Kerülni kezdték. Észrevette. Még benne volt a vágy, hogy beszélhessen, többször is próbálkozott. Már csak az idegenek válaszoltak neki, vagy a fiatalok, akik ugratták. Látszott rajta, hogy élvezi ezeket a csibészes, ugratós válaszokat. Az ifjúság is hamar belefáradt a mindennapi játékba, felhagytak az érdeklődéssel. Magára maradt. Már senki sem válaszolt neki. Így jutott el oda, hogy hangosan beszélt önmagának. Jöttek – mentek mellette az emberek, megszokták. Meddig volt ez, ki tudja? De egy idő óta nincs sehol. Mi lett vele, hol van? Senki sem tudja a választ, vagy mégis…?

Csurdu Balogh Márta

A későn kapott virág (Tükörlabirintus c. könyvemből)

Számadásra szólítanak: ember maradjon! Ez a kép van előttem: a mindig tevékeny ember, meg akinek mindent el lehet mondani, bármikor. Sőt éjszaka is zavarhatják fiatalo és idősek egyaránt. Jgy élte az életét nap mint nap.  Volt ereje másoknak élni, még önmagáról is megfeledkezett. Sosem vette észre, hogy senkit sem érdekel az ő sorsa. Mrgtisztelték nyavalyáikkal - ez nagy dolog. Az embereknek csak az volt a fontos, hogy lerázzák magukról a terheket, ami jó hatás keletkezett, azt természetesnek érezték. Lassan elfelejtették azt az embert, aki kisegítette őket a bajból, pedig ő is bajba került. Élete delén összesűrűsödött a levegő körülötte. Elveszítette azokat, akik szerették. Sőt a körülötte még meglévőket is üldözte a sors. Tragédiákat élt meg, hiányokat, veszteségeket. Kapaszkodott. Kerste a génjeiben élő forrásokat. Talált valamit, amivel megpróbált kikecmeregni a kátyúból, újra felállt. Me kell erősödnie, ha lehet. Az út sokféle. Szembesülésekkel terhes, tele gánccsal ... Az ember fejére telepednének legszívesebben. Az önállóság csorbítása, a tevékeny élet ellen a szóbeszéd. Az ember rótta az útját.  Belefeledkezett a feladatába. Fogódzók mindig vannak, mégis valami megszűnt, aztán az egésznek vége lett. Nincs többé - elment. A temetésén megtisztelték koszorúval, virággal.

Titkok álommásai könyvemből...

1. Aki ilyen okos, az nem marad meg - ez a hír járta a zseniális gyerekről. 
2. Aki mások bőrét viszi a vásárra, megérdemli, hogy vele is ezt tegyék.
3. Aki nem becsüli magát, megérdemli becstelen sorsát.

4. Aki tényleg tzdja, hogy mi zajlik odabent, az többnyire körön kívül van, vagy rövidesen oda kerül.
5. Aligha hihette volna valaki Othelloról, hogy legyőzhető, Jagonak mégis sikerült halálba kergetnie.
6. Alkotásra születtünk, teremtés a jólétünk.

7. Aki álmaiba vissza-visszatér, már csak a hasznát látja álmainak.
8. Álmainkat összeborzolhatja az idő.
9. Az általános emberi és az egyes emberi között vannak különbségek.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Kis hercegként mindazt a világnak adod, amit megszelídítesz. Az öröm és a boldogság így születik.

2. Adódnak kapcsolatok, amelyeket az idő megérlel, avagy számunkra ugyanolyanoknak tűnő szempontok alapján: felbont.

3. A kérdés az, hogy  a nagy pillanatot megérezzük-e, vagy érzéketlenül hagyjuk elmenni...

4. Az a jó világ, amelyik élni hagy.

5. Ahol humor van, ott minden összejön?
   Ezt a kérdést másként válaszolja meg a humorista, másként a kifigurázott ember, és megint másként a közönség.

6. Ahol a vágy uralkodik, ott nem rabszolgasors az élet?

7. Aki a harmóniát megélte, csak az tudja , hogy mi a diszharmónia.

(Csurdu...)

A baleset

Összekoccantak a fogai, vacogott. Legszívesebben a kemencét is magával hozta volna. A lába nyomán csikorgott a hó. Nem állhat le, nem fáradhat el, mennie kell, még akkor is, ha foga van a télnek. A mozgás létkérdés, a mozgás létszükséglet. Előfordult, hogy szinte vitte a jeges út. Igazi versenypálya, csak a társak hiányoznak róla. Egy-egy nekirugaszkodással métereket csúszott, csak a korcsolya maradt otthon.  Egyre közelebb ért as célhához. Hiába próbálta behúzni az orrát, nem sikerült, sőt egyre nagyobb lett, és fájt. Úgy érezte, a könnyei is megfagytak. A füle pedig zúgott. Minden szürke és fehér, a szépség jelen volt, mégsem tudott hatni, meghalt a hidegben. A két keze, meg a lába, mint a bot, úgy működött, kiszállt belőlük az élet? A csomagok vitték, meglódult a keze, a lába. A hosszú bundakabát gátolta a megfelelő mozgásban. Érezte, hogy dől, de nincs miben  kapaszkodnia. A feneke alá csúszott a lába, ráesett. A csillagokat látta fájdalmában. Elterült a jégen. Egy pillanatra elveszítette az eszméletét. Mire felocsudott, emberek vették körül, felsegítették, támogatták. Ügyeltek a csomagokra. Mentőt hívtak, és bevitték a kórházba. Az orvosnak sok betege volt, várnia kellett. Közben a lába megdagadt. Hiába próbálkozott, nem tudott ráállni, szinte elviselhetetlen a fájdalma. Végre sorra került. Az orvos megvizygálta. Megröntgenezték. Erős zúzódás, meg ficam - mondta az orvos - és járógipszet rakott a lábára. A beteghordó kocsiba ültette, és a mentő hazaszállította. Támaszkodva megállt a szoba ablakánál, és gondolatban csokrot kötött a jégvirágokból.

Hiányok...

Erről a szóról, hogy hiányok mindenféle eszembe jut. Az egyes szakmai területeken is megvan a hiánypótlás. Mit tesz az ember a magánéleti, személyes hiányaival? Pótolja a hiányt...

8. Valaki már meglépte, de nem biztos, hogy az, akire számíthatunk.

Titkok álommásai c. könyvemből

1. Ha megkopott egy gondolat, nem árt frissíteni.
2. A beszéd is tett, de ritkán beszédes.
3. Mit féltünk jobban, az eszközt, vagy az embert?

4. Őrző vagy. Embernek mondod magad. Közönyös így nem lehetsz, nem csukhatsz be szemet, fület.
5. Megélte vagy álmodta? Nem mindegy.
6. Van, aki csak akkor nyugszik meg, ha a másikat felhúzta.

7. Van olyan magány, amit a másik ember megirigyelhet.
 8 Valaki, aki már meglépte, de nem biztos, hogy az, akire számíthatunk.
 9. Lehet bármi is jobb a jónál?

Táncba vitték

Meglógott - mondta Erika. (A gyerekek szoktak meglógni, a felnőttek megszöknek.) Felforrósodott. Mostanában erős vágy volt benne. Hiába volt büszke arra, hogy képes a szerelemre, nem tette boldoggá. Nem tudott ellezulni. Mindig volt valami hiány. Mást akart, mint a lehetőséget. Nem tudta számba venni az ezernyi apró jelet, ami az érzelmek alatt, felett, közben jelentkezett. Olyasmire vágyott, ami nem is létezett. Elvárások, kitalációk, kielégületlenség? - Á, dehogy. - Sokkal kisebb dolog? lehet.Nézőpont kérdése.Szeretnivaló ember, csak ez járt a fejében. Meg is próbálta, de hamar jöttek a hiányyok.
Lehet-e szavakba önteni azt, amit csak a könnyek tudnak elmondani?  Meg a könyvek. - Majd holnap, a tegnap elmúlt - ez volt benne. Megtanulta, sőt maga találta ki, de nem lehet mindenre rámondani. Nem a szexszel volt baj, nem is a kedvességgel, hanem valami mással. Mindig táncba vitte. Ha vége lett a zenének, nem foglalkozott vele. Nem volt összhang. Szétpukkadt az egész  (kidurrant), egy durranással lezárult. Mire rájött az ürességre, jött az újabb zene, táncba vitték. Megint megfeledkezett magáról. Belefeledkezett a táncba. Kijózanodva látta...
Nincs más, csak a tánc.

Ne tessék leülni!

Gonddal telt arccal járunk-kelünk még a buszon is. Hangot hall, valaki figyelmezteti:
- Ne tessék leülni!
Kellemesen cseng a füléban. A hölgy körülnéz, keresi a hang gazdáját, és rámosolyog.
- Miért? - kérdezi.
- A piacosok itt hagyták a nyomukat. Vigyázzon az " ünneplő" fekete ruhájára, piszkos az ülés, a szék. - hangzott a válasz.
Az utas hálás mosollyal fogadta a figyelmességet. Továbbment, és keresett rgy tiszta széket.
 Megmaradt a mosoly az arcán.

Mindig van bennem készség arra, hogy továbbvigyek egy-egy gondolatot....

Mi tesz igazán boldoggá?
Nem is olyan könnyű megtalálni.
Ha pedig megtaláljuk, el is veszíthetjük.

Még egy kutya kedvéért sem

A gyerekek megetettek egy kutyát, de megfeledkeztek arról, hogy vizet adjanak neki. Tikkasztó hőség volt. A nagy szárazság miatt még a fű is kiégett, nemhogy pocsolya lett volna.
Erika éppen hazafelé ment, képes volt visszajönni egy vízzel telt edénnyel, hogy a kutya ihasson. A női kupaktanács azonban megszólta a fiatalasszonyt. - Nem víz kell annak, hanem ennivaló! Erika hiába mondta, hogy a gyerekek már megetették a kutyát, mert az asszonyok ellene voltak. Egy józan férfi intette csendre a nőket, és megköszönte a vizet.
A fiatalasszony megfogadta, hogy nem ártja bele magát más dolgába, még egy kutya kedvéért sem.

Evidenciák

1. Megrészegült Ádám - Éva, jaj neked!
2. Minden jó kapcsolat szárnyakat adhat.
3. Hiába van nemesi rangja, ha nincs nemes szíve hozzá?

4. Minden ember más, tudjuk, de figyelmen kívül hagyjuk.
5. Magaddal viheted őt is, de a felelősség a tied marad.
6. Kiver a víz? Aminek ki kell jönni, az kijön.

7. Ádám hiába mondta a magáét, mert Éva mást akart, de fordítva is igaz.
8. Csak a halak szeretik a vihart?
9. Az egészség érték, ha minden nap mérték?

Titkok álommásai, Tükörlabirintus c. könyveimből

A világ közepe c. szösszenet

Félelem nélkül           "

Költői kérdések, gondolatok

Csurdu Balogh Márta

A világ közepe

- Ülj csak az ölemebe! - mondta a párja. Most biztatsz vagy fenyegetsz? - hangzott a nevetős mondat. Csak egy ugrás választotta el tőle, meg is tette. Vele volt, nincs kegyelem. A nászút erről szólt. Azután jöttek a gyerekek, hamar felnőttek.  Ott állt a ház előtt az autó. A fiai nem mentek kocsival, ebből tudja, hogy kötelessége van, tankolnia kell!
- Az érettségi vagy az egyetemi vizsga előtt könyvet olvas? Ez nem semmi. Nem érdekelte a vizsga? Nem erről van szó. Az egyik tanára volt nagy hatással rá, aki megerősítette a tevékenységét - tegye azt, amit jónak lát! Biztos lett magában. Tud. A felvételi előtt színházba ment Klárival. Másnap a vizsgán kihúzta a tételeket, előadta a témákat, megválaszolta a kérdéseket. Kihozta magából, amit lehetett. Túl lett az egészen. Sikerült.
- A tudós szerénysége nem álszerénység. A belülről fakadó kétkedés állandó keresésre ösztönöz, végtelen tudásvágy viszi, persze a tudás állandó táplálásával. A lehet, a kétkedés nem gátol, inkább megfontolt cselekvésre késztet. Egy tudós team tagjai felosztják egymás között a területeket, a feladatokat. Akadhat olyan ember, akinek a fejébe száll a dicsőség , és kisajátíthatja az eredményt. Így ronthatja el a közösségben a helyzetét.
-  A sikersorozat deformálhat? Jelentkezhetünk a Big Brotherbe, vagy más hasonló műsorba, mire vége lesz, öntelt emberként jövünk ki belőle.
- Átélte a karácsonyi ünnepeket. A szeretet felerősödött, törődés, együvé tartozás, öröm és a fény  összeolvadása lehet a tapasztalat. Az ember néhany napra jó is lehet, ha akarja. - Veletek lehetek, ez a legnagyobb ajándék.
- Elvállalta a feladatot, pályázott rá. Az önismerete, az önelemzése hiányzott, kudarcot vallott. Elhagyta a pályát.
Vajon bízik-e önmagában, vagy hagyja, hogy a negatív hatások teljesen behálózzák?
- A sikeres emberek többsége természetesnek tartja, hogy jól mennek a dolgai. Figyelem, fegyelem nap mint nap? Igen.
Folyamatos a tanulás, az olvasás, a tevékenység és közben egy kis pihenés? Igen. Sőt előrevetíti azt is, hogy élete utolsó percéig ezt teszi? Igen.
- A személyiség érettsége vagy éretlensége megmutatkozik az élethelyzetekben. Akárkivel előfordulhat, hogy rossz döntéseket hoz, mert azt kezdi hinni, hogy ő a világ közepe.

Aki olvassa, mit mondana?

1. Ha lelkizik, akkor megáll az élet? - Igen.
2. Észre vagy térdre? Nem mindegy.
3. Ha elzárkózik a világtól, az csak az ő dolga?

4. Az ellenőrzést mindig ott végzik el, ahol nincs rá szükség?
5. Ha előrevetÍti azt, amit akar, ami rajta múlik, az úgy is lesz?
6.Szeparált? - Á, dehogy! Csak védett.

7. Amilyen a jellemrajza, olyan lehet ő maga, netán olyan szeretne lenni?
8. Beprogramozták, és aszerint is él, de a programnak élni...?
9. A bűntudatos ember több büntetést kap?

Félelem nélkül

Minden nap arra ébred, hogy verítékben úszik. Zuhany kell! Felkészül a mai napra. Végiggondolja, rögzíti a teendőket. Ezer a feladat. Feszített a nap. Pörög. Állandó gondolata, hogy a rendszere működöképes legyen, egyre jobbat adjon, jólétet hozzon! Idónként rosszul érzi magát. Szimatol, érzékei pattanásig feszülnek. Már úgy fogadja a simogatást is, mint a vadállat, mert többször megverték. Előfordul, hogy versenyautóval száguldozik. Rálép a pedálra, az autó egyre gyorsabban megy, nem fél a sebességtől, sőt a száguldás lenyűgözi. Sötétedik. Ismeretlen úton jár. Kiszáll az autóból. Akkor veszi észre, hogy a szakadék szélén áll. Beleborzong. Visszatér a jó útra. Felelős ember. Kipróbálja magát, és hagyja élni az embereket, segÍti a haladásukat, ha lehet. Megszervezi a rendszert, folyamatosan építi. Partnereket keres, tartja velük a kapcsolatot. A munka frontján a két kezét is használja, pedig ő a gazda. A főszerep a gazdáé. Az idő is meghozza a magáét. A folyamat képben van. Az látható kötésben, ami lényeges. Vizsgálat, felügyelet, vendéglátás egyre megy. Ismeri az egészet, ha lehet.
Tudja, hogy minek mi a következménye. Az optimális feltételek kialakítására törekszik. A működőképes rendszeré a jövő. Benne van minden gazda. Minden ember felelős. Azé a főszerep, aki kézben tartja a rendszert. Felelősségvállalása félelem nélküli.

Hogyan fogalmazza meg?

Nem biztos, hogy azt mondja, amit közölni szeretne.
A kényes kérdések csak intim párbeszédben rendeződnek?
A generációk kőzőtt komoly nézeteltérések vannak, meg is maradnak?
Mindenféle váltás, változás  ma eléggé problematikus, de korábban sem volt könnyű.

Meztelenek

Téved, ha azt hiszi, hogy biztosan tudja. Meg fogja jegyezni a nevét, ha fontosnak tartja. Csak egy nő ül a férfiak között. A kamera mindig rajta van. Csinos és kortalan. Az urak tőle kapják a lehetőségeket, de úgy, hogy nem is tudnak róla, csak használják. Pereg a film, zajlanak az események. A tevékenység forgatókönyv nélkül zajlik. A tévé meglepte a tanácskozó embereket. A hölgynek fejlett a problémamegoldó képessége, pedig a tanácskozók közé tartozik, és nem a tévésekhez. A kezében tartott dosszié anyagát hol az egyik társának, hol a másiknak nyújtja. A tájékoztatók rövidek és érthetőek. Látszólag mindenki friss volt és érdeklődő. Az urak előtt papír, a téma egyre gazdagodik. A meglepetések időnként jobban sülnek el, mint a megalapozott, forgatókönyves tévéfilmek. Senki sem sülhet bele a szereplésbe, mert különben megkérdőjeleznék a jelenlétét. A tükörképek nem mindig azt mutatják, amit látni szeretnének.
A lapos pillantások nem hatnak a monitorra. A képernyőn az is rajta van, amit legszívesebben takargattak volna, mégis viselkednek. Szinte élvezik a helyzetet. Még csak fel sem merül bennük, hogy az egész nem csak rajtuk múlik. Olyan összmunka, ahol a kormányos a hölgy, és a többi megvan, de a néző még hozzáteszi a magáét, ha úgy tartja a kedve. 

Ami másoknak is fontos lehet...

1. A lelki fotók egyre jobbak lettek, kivetítette magából.

2. Lemerült, mint a mobil?

3. Kihagyta, mert nem is tudott róla.

4. Kinyílt egy kicsit, de újra becsukódott.

5. Kitalálta, hogy rövidre fogja, és az emberek kimaradtak a szövegből.
6. Ha valaki arcprító szamárságot csinál, szamár is marad?
7. Ami több embernek a dolga, az nem lesz senkié sem.
8. Annyi dolog van, ami jót tenne az embereknek, de éppen a saját korlátjaik miatt nem teszik meg.
9. Ami nem igaz, abból bumeráng lehet.
10. Ami igaz, az szép is?

(Írta: Csurdu ...)

2011. első félév...

Csurdu Balogh Márta
2011-ben több élményt gyűjtöttem, mint az elmúlt 10 évben összesen. Ez nem jelenti azt, hogy csak pozitív élmények értek, vegyesen kaptam mindent, de a negatív dolgok is olyan tanulságot adtak, ami egy életre szól, persze a figyelem mindenkinél meghozhatja ezt az eredményt. Karakter és tevékenység...
Számadás-számvetés? Ki hogy értelmezi...

Hogy csináltad? - Lili - röpke lepke röptetője c. gyermekkönyv

Hogy csináltad?

Nyúznak engem „technikai” kérdésekkel, mert kiadtam egy gyermekkönyvet: Lili – röpke lepke röptetője címen. Mennyit adtál ki? Hány könyvet nyomtattak? Mennyibe került a nyomda? Mennyibe került a tördelés?  Mit fizettél az illusztrátornak? Mennyi az adó? …

A részletek nincsenek a fejemben, de azt tudom, hogy közel félmilliót fizettem.

Elgondolkodtató, hogy újabb könyvet adok ki, holott az első két könyvemmel  (Tükörlabirintus, Titkok álommásai)  többet is veszítettem. Miért teszem? A gyermekekért. Tájékoztatom az érdeklődőket, hogy bizonyos összegig adómentességet élvezek, de fizetek jövedelemadót és egészségbiztosítást.

Remélem, mindenkinek kielégítettem a kíváncsiságát, és nem kell nap mint nap ilyen kérdésekre válaszolnom.

Biztos vagyok benne, hogy a magánkiadás is sorra kerül az új törvények megalkotásánál, kellenek a jó, magyar könyvek, így olyan új törvényeket alkotnak, amelyek szorgalmazzák a tehetséges költők és írók kockázatvállalását, könyvkiadását és boldogulását.

Gyermekkönyv:

Balogh Márta: Lili - röpke lepke röptetője    Illusztrálta: Zemplenszky - Pénzes Petra

A szerző írásai és az illusztrátor képei úgy hatnak, ahogy azt a gyermekek kívánják: valóságos, mesés, hihetetlen, játékos és mozgalmas.

Jó ajánlásokat, kritikát kaptam a Lili - röpke lepke röptetője c. könyv miatt, de az első két könyvemet is méltatták.

Lili - röpke lepke röptetője c. gyermekkönyv megvásárolható Dunaújvárosban, a József Attila Könyvtár földszintjén, nyitva tartás idején.

Üdvözlettel: Csurdu Balogh Márta