2011. augusztus 29., hétfő

Tükörlabirintus c. könyvemből egy szösszenet: Rázza vagy lerázza?

Meg tudom csinálni - mondta. Tudom - hangzott a válasz. De jó is volna, ha már múlt időben lenne! Utánajár. Nem néz a lába elé. Belelépett. Kellemetlen, de foglalkozni kell vele. Nap mint nap belemegy az ember valamibe. Lelkizik rajta. Nem bújhat ki a bőréből. Abból nem. A természete viszont változhat. Fejlődhet is, ha akar. Felveszi a kesztyűt. Harcol. Teszi a dolgát. Minden a keze ügyébe kerül, megoldja, ha lehet, nem halogatja.Más, mint a megszokott. Fellángol, majd ellobban, ritmusa van a dolognak, Amilyen hirtelen jött, úgy el is megy?Nem erről van szó. Sokáig maradhat és ismétlődhet. Nem mindegy, hogy az embernek milyen szavai, gondolatai, tettei, szokásai vannak. Hú, de ciki! Most hogy mászik ki belőle? Számtalanszor felmerül.Lelkifurdalása van. A lelkiismeret fontos. Jó, ha van. Túlzásba nem viszi, ha lehet. Nem hagyja magát gyötörtetni, öregíteni. Majd, ha bolond lenne! Olyan rövid az élet... Rázza a hideg? Majd elmúlik. Mit tesz a mába, ha tele van a bugyra, a hócipője? Hát erről van szó. Lerázza a felesleget. Elmúlt. Ennyi. Előfordul a félrelépés. Rossz az út. Ki lehet jönni a kátyúból is. Segíts magadon, ha lehet! Hangolható az ember minden jóra, örömre, hobbira, egyéb kellemesre, ha hagyja magát. Önmaga elől senkit sem lehet megmenteni, ha nem akarja.

Csurdu Balogh Márta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése