Téved, ha azt hiszi, hogy biztosan tudja. Meg fogja jegyezni a nevét, ha fontosnak tartja. Csak egy nő ül a férfiak között. A kamera mindig rajta van. Csinos és kortalan. Az urak tőle kapják a lehetőségeket, de úgy, hogy nem is tudnak róla, csak használják. Pereg a film, zajlanak az események. A tevékenység forgatókönyv nélkül zajlik. A tévé meglepte a tanácskozó embereket. A hölgynek fejlett a problémamegoldó képessége, pedig a tanácskozók közé tartozik, és nem a tévésekhez. A kezében tartott dosszié anyagát hol az egyik társának, hol a másiknak nyújtja. A tájékoztatók rövidek és érthetőek. Látszólag mindenki friss volt és érdeklődő. Az urak előtt papír, a téma egyre gazdagodik. A meglepetések időnként jobban sülnek el, mint a megalapozott, forgatókönyves tévéfilmek. Senki sem sülhet bele a szereplésbe, mert különben megkérdőjeleznék a jelenlétét. A tükörképek nem mindig azt mutatják, amit látni szeretnének.
A lapos pillantások nem hatnak a monitorra. A képernyőn az is rajta van, amit legszívesebben takargattak volna, mégis viselkednek. Szinte élvezik a helyzetet. Még csak fel sem merül bennük, hogy az egész nem csak rajtuk múlik. Olyan összmunka, ahol a kormányos a hölgy, és a többi megvan, de a néző még hozzáteszi a magáét, ha úgy tartja a kedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése