2011. július 11., hétfő

Táncba vitték

Meglógott - mondta Erika. (A gyerekek szoktak meglógni, a felnőttek megszöknek.) Felforrósodott. Mostanában erős vágy volt benne. Hiába volt büszke arra, hogy képes a szerelemre, nem tette boldoggá. Nem tudott ellezulni. Mindig volt valami hiány. Mást akart, mint a lehetőséget. Nem tudta számba venni az ezernyi apró jelet, ami az érzelmek alatt, felett, közben jelentkezett. Olyasmire vágyott, ami nem is létezett. Elvárások, kitalációk, kielégületlenség? - Á, dehogy. - Sokkal kisebb dolog? lehet.Nézőpont kérdése.Szeretnivaló ember, csak ez járt a fejében. Meg is próbálta, de hamar jöttek a hiányyok.
Lehet-e szavakba önteni azt, amit csak a könnyek tudnak elmondani?  Meg a könyvek. - Majd holnap, a tegnap elmúlt - ez volt benne. Megtanulta, sőt maga találta ki, de nem lehet mindenre rámondani. Nem a szexszel volt baj, nem is a kedvességgel, hanem valami mással. Mindig táncba vitte. Ha vége lett a zenének, nem foglalkozott vele. Nem volt összhang. Szétpukkadt az egész  (kidurrant), egy durranással lezárult. Mire rájött az ürességre, jött az újabb zene, táncba vitték. Megint megfeledkezett magáról. Belefeledkezett a táncba. Kijózanodva látta...
Nincs más, csak a tánc.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése