B u d a p e s t
Szemem, szívem, elmém, magam, dobtam oda Neked, a két napért, mit neked szántam. Elraboltad a nevem. Látásod telít, nappal vonzó világtáncod lejted. Térben ingón tolong belül a sok nagy-nagy álom. Vadul. Tompán.
Nincs megállás. Kívánom a napi hajszád. Megcsókolok egy követ, mit szemem elé terítesz. Lábam mérte, hosszad mégsem nyelte elmém magába. Vad igám torzan dobtad rám fojtásodat. Éjszaka leptél meg engem, Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése