2011. szeptember 4., vasárnap

Tükörlabirintus c. könyvemből: egy vers

B i z a l o m

Fenséges ember
képében áll előttem
mindenik ember.

 Olyan szavakat
ért hozzá - meg érlel meg
mint a bizalom.

Gyermekbizalom-
mert  nem érhet semmi rossz.
Az emberség él.

Van erő bennem,
a cselekvés motorja
a bizalomban.

Lendületet ad.
Energiáink visznek,
bizalomvágyak.

Fekete - fehér -
az emberségre nyílik -
vándorlásaink.

Nem feledhetem,
a hitemmel takarom,
megérintett már.

Arra született,
hogy megválthassa magát,
szerepet vállal.

Szerettem én is,
létem lényegében él
örök élményként.

Csalódtál benne.
Könnyet hozott az idő,
de a remény él.

Tudtad - nem tudtad?
Visszanéztél egyszer is?
Miért jajdulsz - fáj?

Tudtam előre,
megérleltem az ősit,
ami vágyat ad.

Érzem meg értem -
Miért volt fontos nekem?
Megéltem a jót.

Ebben a létben
bármi szép behálózhat -
elvarázsolt kép.

Az ember vigyáz
téged is, engem is - lásd!
A humánum él.

Bizalomforrás...
Áldozatos teremtők -
még példaképek?

Fölkel, továbbmegy,
Fogja a lehetségest,
őrzi a valót.

Csurdu...








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése