Tükörlabirintus c. könyvemből: Néha ki kell mondani c. szösszenet

Szövetséget kötöttünk. Mellém rendelt  sors. Egymáshoz szegődtünk.  Maradj is meg, amíg csak lehet. Erősebb lettem veled. Visszük egymást és a terheket. Nem kérdezzük sosem: ráérsz - e? Természetes, hogy egymásra van időnk. Gyakran egyszerre mondjuk ki ugyanazt a szót, mondatot. Észrevesszük a bánatot egymás szemében, rezdülésében. A barátság létezik. Ráérzünk. Minden nap ráhangolódunk. Megtanuljuk. Adjuk magunkat. Időt hagyunk a folyamatnak. Inkább az ösztöneinkben él, mint a tudatunkban. A tudatos vállalás azonban megerősíti a barátságot. - Jó, hogy a barátom vagy!